2014. március 31., hétfő

Március utolsó napja - 31. - van



A Nap Budapesten 6:25-kor kel, 19:12-kor nyugszik: a nappal hossza már tizenkét óra negyvenhét perc.

1596. március harmincegyedikén született René Descartes, latinosított nevén Renatus Cartesius, francia filozófus, természetkutató és matematikus.
Filozófiájának kiindulópontja az volt, hogy az ismeretek (a különböző oktatási intézményekben tanítottak) nem feltétlen igazak. Mivel a filozófiának a tudományok alapjául kell szolgálnia, ezért egy új típusú filozófiát kell kidolgozni, amely segít eligazodni a gyakorlati dolgainkban, és amely elméleti és módszertani vonatkozásokban is egységes. A filozófiának (melyet egy olyan fához hasonlított, amelynek gyökere a metafizika, törzse a fizika, koronája az etika, az alkalmazott mechanika és az orvostudomány) "az igazság megismerése első okai szerint". Az új módszer alapja a módszeres kétely, a szkepszis, azaz minden ismeret kritériumaként négy feltételt támasztott, amelyet a következő négy szabályban foglalt össze: 1. csak világos és határozott (clare et distincte) ismeretek fogadhatók el igaznak. Ez az ész természetes igazsága (lumen naturale), azaz az ésszerű intuíció alapján körvonalazható. 2. a tanulmányozás eredményessége érdekében a vizsgálódás során felmerülő minden problémát bontsuk a legalapvetőbb összetevőkre. (A cél: a tudás kiinduló elemeinek felmutatása) 3. A racionális megismerés során a legegyszerűbb, elemi dolgok felől kell haladni az összetettebbek felé. 4. Mindenütt teljes felsorolásra és általános áttekintésre kell törekedni. (Ez egyfajta teljes indukció, mely teljessé teszi a dedukciót, azaz a racionalista filozófia logikai módszere.) Az 1.szabálynak megfelelően Descartes igyekezett az előítéletektől és paradigmáktól mentes igazságra mint kiindulópontra lelni, ezért kétségbe vont minden eddigi ismeretet. De kételkedésének célja nem az ítéletek felfüggesztése, nem az agnosztikus magatartás, hanem a kétségbevonhatatlan támpont -"arkhimédészi pont"- megtalálása. A kételkedés szinte minden eddigi állításra kiterjed, kivéve a kételkedés tényét, s mivel aki kételkedik, az gondolkodik, s aki gondolkodik, az létezik is: Cogito ergo sum, azaz: Gondolkodom, tehát vagyok.
Főbb művei voltak: Értekezés a módszerről, Elmélkedések az első filozófiáról, A filozófia alapelvei, A lélek szenvedélyeiről.

1732-ben e napon látta meg a napvilágot egy csodálatos muzsikus, Joseph Haydn. Zenei tehetsége korán megmutatkozott: már 8 éves korában a bécsi Stephanskirche kórusában énekelt. Innen 1749-ben, szopránhangja elvesztése után távoznia kellett, és nyomorúságos szegénységben élt. Zenetanításból tartotta fenn magát, s egy időben a kor neves énekmesterének Nicola Andrea Porporának tanítványa, inasa és énekleckéinek állandó zongorakísérője lett. 1759-ben Morzin gróf lukaveci kastélyába került, de már két év múlva az Esterházy család hercegi ágának muzsikusa lett. Élete nagy részét Kismartonban illetve Eszterházán, az ekkor felépülő pompás kastélyban töltötte. Csaknem hatvan esztendős korában hagyta el hosszabb időre az udvart, s vállalkozott nagyobb utakra. 1791/92-ben és 1794/95-ben Londonban tartózkodott, ahol 6-6 új szimfóniájával óriási sikert aratott, s a művelt világ legismertebb muzsikusává vált. A londoni utak után, élete utolsó évtizedében alkotta két hatalmas oratorikus művét, a Teremtést és az Évszakokat.


1809-ben született sok orosz kedvencem közül az egyik: Nyikolaj Vasziljevics Gogol. Nem az első számú kedvencem, de nagyon, nagyon szeretem. Dosztojevszkijtől  származik az a híres mondás, hogy az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének az ujjából bújt ki. Azt pedig jól tudjuk, hogy ez az orosz irodalom, az orosz nagyrealizmus döntő hatással volt és van az egész világirodalomra. Gogol az élő széppróza egyik legfontosabb egyenes ági őse. Sokan mondották minden idők legnagyobb humoristájának, ez volt a véleménye a mi Arany Jánosunkunknak is, aki először fordította magyarra - német közvetítő nyelvből - azt a bizonyos Köpönyeget, amellyel írója úgy lépett a legnagyobbak közé, hogy rövid élete alatt ennél is jelentékenyebb művekkel gazdagítsa az emberiség közös kincsestárát. Humorista volt, vagyis eszköze a nevettetés, de úgy, hogy ismerte a nevetés minden árnyalatát. a megbocsátó derűtől a harsány kacagáson keresztül a szatíra gyilkos fanyar mosolyáig. Az emberi tragédiákra is nevetéssel válaszolt. Ám ez a nagy humorista kitűnően tudott tragikus mozzanatokat is ábrázolni, és a tragédián túl még valami belopakodott ebbe a derűbe. A szorongás. A rendkívüli lélektantudással megírt Egy őrült naplója meg az Arckép című borzongató rémtörténet vagy a már a XX. század szürrealizmusát előlegező, képtelenségeket vérfagyasztóan halmozó Orr című novella - ha utólag nézzük - már sejteti, hogy sötét démonok éltek a derűs író lelkének mélyében.
Revizoráról már sokan elmondották, hogy a drámatörténet egyik legjobb szatírája. Azóta is újra meg újra világsiker. Fura témáját egyébként Puskin találta ki, és adta Gogolnak, mondván, hogy ez egy pontosan neki való ötlet. A kimeríthetetlenül ötletgazdag Puskin adta a Holt lelkek alapgondolatát is, hogy Oroszországban meg lehet gazdagodni abból, ha valaki olcsó áron halott jobbágyokat vásárol össze. A megvalósítás azonban Gogolé volt. Ez lett a fő műve.

„Mikor a fogat befordult az udvarra, a vendég elé kijött a háziszolga, vagy mint az orosz fogadókban nevezik: a pincér. Szüntelenül olyan élénken hajladozott-forgolódott, hogy az arcát nem is lehetett megfigyelni. Hórihorgas fickó volt; sebesen futott ki, karján asztalkendővel, hosszú pamutszövet kabátban, amelynek gallérja csaknem tarkójáig ért; megrázta üstökét, és fürgén vezette fel a vendéget az emeletre, aztán végig a fából épült folyosón, hogy megmutassa az új lakónak az istentől neki rendelt szállást. A szoba a szokásos fajtájú volt, mint maga a fogadó is, vagyis pontosan olyan, mint általában a kormányzósági városok fogadói, ahol az utasok napi két rubelért nyugalmas szobát kapnak; svábbogarakkal, amelyek mint fekete szilvák kukucskálnak ki minden zugból, és a szomszédos helyiségbe nyíló ajtóval, amely mindig komódszekrénnyel van eltorlaszolva, amögött lakik a szomszéd vendég: csöndes, békés ember, de módfelett kíváncsi természetű, mindent részletesen óhajt tudni az újonnan érkezett utasról. A fogadó homlokzata megfelelt a belsejének: igen hosszú, egyemeletes ház volt. A földszintet nem vakolták be, így hát sötét téglaszínű maradt, és később még sötétebbre vált az időjárás viszontagságaitól, meg egyébként is elég piszkos volt. Az emeletet - mint időtlen idők óta mindenütt - sárgára festették; a földszinten lószerszám-, köteles- és perecesboltocskák voltak. A sarokboltban - vagyis inkább a bolt ablakában - vörösréz szamovár mellett egy szörpárus ült. Az arca ugyanolyan vörös volt, mint rézedénye, ha az egyiket nem keretezi szurokfekete szakáll, messziről azt lehetett volna hinni, hogy az ablakban két szamovár van - ha az egyiket nem keretezi szurokfekete szakáll.
Mialatt a vendég körülnézegetett szobájában, behordták a málháját, mindenekelőtt egy fehér bőröndöt. Elég viharvert állapotban volt, ami arra mutatott, hogy nem először van úton. Ezt a bőröndöt a bekecses, alacsony termetű kocsis; Szelifan és a harminc év körüli inas, Petruska cipelte be. Petruskának - akin látnivalóan uraságoktól levetett, túlságosan bő és viseltes kabát lötyögött - mogorva tekintete, igen vastag ajka és igen nagy orra volt. A bőrönd után egy vörös fából készült, karéliai nyírfa berakásokkal díszített ládikát, sámfákat és egy kék papirosba csomagolt sült csirkét hoztak be. Mikor mindezt lerakták, Szelifan az istállóba ment, hogy ellássa a lovakat, Petruska, az inas pedig beköltözködött a kis előszobába - nagyon sötét, szűk odú volt ez, oda vitte be köpenyét s azzal együtt a maga jellegzetes, egyéni szagát, majd behurcolta a személyes cókmókját tartalmazó kis zsákot; abból is ugyanaz a bűz áradt.”
(Holt lelkek, I.1.)


1889-ben
ezen a napon adták át Párizsban az Eiffel- tornyot. A világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna. Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.
Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához.
Gustav Eiffelt, az alkotót a híres torony elkészülte után a francia akadémia tagjává választották. Épített hidat Bordeaux-ban, operaházat Iquitosban, csillagvizsgálót Nizzában, New Yorkban a Szabadságszobor tartószerkezetét, Budapesten pedig a Nyugati pályaudvart, 1877-ben.


1900-ban
ezen a márciusvégi napon született Szabó Lőrinc. Talán egész költészetünkben nincs még egy ennyire hitetlen, semmiben sem bízó, aki szakadatlanul figyeli-boncolja önmagát is, de saját lelki életében is csak lesújtót talál. Úgy látja, hogy az élet értelmetlen és kegyetlen, s ebben az életben ő maga is kegyetlen, nem tud feloldódni az emberi kapcsolatokban. Még a szerelem is kíméletlen élet-halál küzdelem, és ha véget ér, akkor nem múló gyász. És mindezt a ridegséget, reménytelenséget, szomorúságot annyi finomsággal, oly sok színnel, nemegyszer oly sok gyöngéd kedvességgel tudja költészetté varázsolni, és ráadásul költészetéből úgy árad a kultúra szeretete, hogy az olvasó már maga se tudja, hogyan is érezzen az egyszerre oly riasztó és oly vonzó költő iránt. (De emberi egyénisége is ilyen vegyesen volt egyszerre vonzó és riasztó; annyi kedvesség és annyi rosszindulat kavarodott benne, hogy egyszerre váltott ki ismerőseiből ellentétes érzelmeket.)

Buddha válaszol

Harmadnapja ölelsz: "Istenem, csak egy szót!"
Harmadéje: "Szent szobor, a szivem fáj!"
"Minden rossz!" sírod, s "Hogy éljek?" ...Figyelj hát
örök titkomra, s légy bölcs, mint a kígyó.

Ha van szeretőd, fiad, feleséged,
elveszítheted őket, s a szived fáj.
Mondd velem: a bölcs nem tűr semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Ha nincs szeretőd, fiad, feleséged,
még vágyhatsz rájuk, és csak a szived fáj.
Mondd újra: ...a bölcs nem tűr semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Ha segíteni akarsz a szegényen,
bármit teszel, kevés lesz, s a szived fáj.
Mondd százszor: ...a bölcs nem tűr semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Tenger kincs ura, gazdagok között élsz?
Versenyük gonosszá tesz, s a szived fáj.
Az imagép morajlik: ...semmi kapcsot,
leveti multját, mint bőrét a kígyó.

Prédikálsz? Láng vagy? Ostort fogsz a bűnre?
Düh s undor emészt, s megint a szived fáj.
Légy magad a gép: ...semmi, semmi kapcsot!
Légy magad a hang: ...mint bőrét a kígyó!

Mert bármilyen vágy, remény, angyal, ördög,
csábit vagy ijeszt, mindig a szived fáj:
tépj el, balgaság, minden földi kapcsot,
felejtsd multadat, mint bőrét a kígyó!

Mert születtél, s meghalsz, s ha nem így éltél,
mindig uj kínra születsz, s a szived fáj:
tépj el, nyomorult, minden égi kapcsot,
felejtsd magadat, mint bőrét a kígyó!

Kérdeztél, szóltam. Most tedd, ami tetszik.
Ha vitázol, győzni akarsz, s szived fáj.
Elég. Menj! Én lehántom ölelésed,
s elfelejtelek, mint bőrét a kígyó.



1914. március harmincegyedikén született Octavio Paz, irodalmi Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró és diplomata.

Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy fiú.
Narancsot esznek, csókot váltanak,
mint a habokon változik a tajték.

Itt fekszenek a parton:
egy lány meg egy fiú.
Citromot esznek, csókot váltanak,
mint felhőkön változik a tajték.

Itt fekszenek a földön:
egy lány meg egy fiú.
Nem beszélnek, csókot se váltanak,
csöndre váltják a csöndet.
(Ford: Somlyó György)

53 születésnapján Isten éltesse Mácsai Pált, a jeles színművészt!

2014. március 30., vasárnap

Április hónap előzetes krónikája





Katica szunnyad
rózsám tövében: őrzöm
míg föl nem ébred.
* * *   * * *   * * *
Tóth Árpád: Áprilisi capriccio
Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz: rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.
A parkban- rőt aranyhal -

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét
És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullanak,
Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangú csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyű baj,

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe és

- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait...

Hosszabbodó nappalok, rövidülő éjszakák: a hónap első napján tizenkét óra ötvenöt, a hó közepén tizenhárom óra harminchét, a hónap utolsó napján tizennégy óra huszonöt perc lesz a nappal időtartam.
A hónap első néhány napján még megkísérelhető a Merkúr felkeresése napkelte előtt a keleti látóhatár közelében. Ezután elvész a Nap fényében, és májusig nem is lesz látható.
A Vénusz a hónap folyamán a keleti ég alján kereshető ragyogó fényű égitestként. Láthatósága kissé romlik. A hónap elején még több mint másfél órával kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végére kevesebb mint egy és negyed órára csökken.
A Mars hátráló mozgást végez a Szűz csillagképben. Nyolcadikán szembenállásban lesz a Nappal, egész éjszaka megfigyelhető.
A Jupiter előretartó mozgást végez az Ikrek csillagképben. Az éjszaka első felében látható magasan az esti égen, éjfél után nyugszik.
 A Szaturnusz áprilisban hátráló mozgást végez a Mérleg csillagképben. Késő este kel, az éjszaka nagy részében, a déli égen látható.
A szép, tavaszi niszán hónap, az 5774. zsinagógai év niszán hava április elsején veszi kezdetét, ebből következően az egyik legnagyobb zsidó ünnep, a pészach ebben az évben tizennegyedikén kezdődik, és huszonkettedikén ér véget. Ebbe a tartományba esik kivételesen (mivel zsidó szökőév van: tizenhárom hónapos az év) a keresztény húsvét is: nagyszombat tizenkilencedikén, húsvét vasárnapja huszadikán lesz.

Három fénylő csillagot köszönök én április hónapnak: a jeles napok közül a legjelesebbekkel kezdem.
Tizenegyedike József Attila születésnapja és a Költészet Ünnepe; huszonharmadikán William Shakespeare születését ünneplem és ugyanezen a napon lesz két éves Drága Legkisebbünk, Maróti Vilma.
Huszonharmadikára azért kis árnyék is borul, mert Shakespeare ugyanezen a napon halt meg, de én csak a kettős ünnepre, a születésekre összpontosítok majd.
Másodikán Hans Christian Andersennek is, Giacomo Casanovának is születésnapja lesz,
negyedikén Juhász Gyulára,
ötödikén Örkény Istvánra emlékezhetünk és kell is emlékeznünk.
Kilencedikén lesz Charles Baudelaire,
tizenötödikén Leonardo da Vinci születésnapja.

Negyedikén emlékezünk meg arról, hogy 1945-ben Magyarország számára véget ért a második világháború,
huszonkettedikén pedig arról, hogy a hagyomány szerint e napon történt Róma alapítása 2767. évvel ezelőtt.

Szép tavaszi hónapot kívánok Mindenkinek!

Ma március harmincadika van,




szívem szerint azt mondanám, hogy a festészet nagy ünnepnapja. Persze csak szerintem, éspedig azért, mert
1746-ban Francisco José de Goya y Lucientes,
1853-ban Vincent van Gogh született ezen a márciusvégi napon.

A spanyol festészet Murillóval végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester volt Goya. Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a XVIII. század fordulóján a barokk és a rokokó művészet folytatója, majd a romantika jegyeit is felmutató nagy művész; teljes művészetének számos darabja oly annyira kifejező és előre mutató, hogy ő vált a modern festészet egyik atyjává, ihletet merítettek belőle a francia impresszionisták épp úgy, mint a német expresszionisták.
Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában csak a a XIX. század második felében talált, vagy még inkább a XIX. század vége felé, amikor Velázquez születésének 300. évfordulójának ünneplése kapcsán Goya műveit is újra rendezték a madridi Pradoban.
Goya maga mondta, hogy három tanítója volt: a természet, Velázquez és Rembrandt: festői géniusz volt, aki Velázquez és Rembrandt útját folytatta és új festői problémákat vetett fel. Számos egyéni hangvételű festménye mutatja e vonalat, köztük A Kolosszus című festmény 1810-ből. A Kolosszus nyilván Napóleon, aki egész Európát hatalma alá akarta vonni, köztük a spanyol népet is.

„Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget.” – mondta van Gogh. És azt is: „Ha az ember csak vissza tud emlékezni mindarra, amit látott, akkor már sosem henyél, igazában sosem magányos, és nincs többé egyedül.”
Meg, hogy „Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.”
Végül ezt is Ő hagyta ránk: „Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.”
Van Gogh nem ismert kompromisszumot és nem tudta magát alárendelni semminek. Pályája az emberi és alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magában. Az impresszionisták nem ismerték el és kinevették, de festészetében szinte minden eljövendő művészeti ág jeleit fel lehet fedezni. Azok közé a művészek közé tartozott, akiket csak haláluk után ismertek el. Elsőként a németek rendeztek kiállítást képeiből.
Művészetét ekkortól az expresszionizmus előfutárának tekintették. Hagyatéka 850 festményből és kb. ugyanennyi rajzból áll. E nagy szám ellenére megállapítható, hogy műveinek jó része megsemmisült. A La Tambourin színház felszámolásakor – ahol képeit kiállította – alkotásai közül többet kidobtak, amit megtartottak, azokat is vakkeretnek szánták. Ki gondolta volna akkor, hogy 1987-ben 53 millió dollárért adják el az Íriszeket? (A művész szakáll nélkül című képe 1998-ban 71,5 millió dolláros leütési árával az 5., Gachet doktor arcképe 1990-es 82,5 millió dolláros leütési árával a 2. a világ legdrágább képeinek sorában.)
Istenem! Volt portréja, amit két zacskó pipadohányért festett! Na? Ehhez meg miccótok?

Vasárnap van, március utolsó vasárnapja: a Nap 6:27 perckor kelt és 19 óra 11 perckor fog majd nyugovóra térni, legalább is Budapesten.
21 órakor lesz holdújulás, amikor a szép, de láthatatlan Holdunk a Vízöntőben tartózkodik majd.
1867-ben ezen a napon az USA 7 200 000 dollárért megvette az orosz cártól Alaszkát.

1844-ben ezen a napon született Paul Verlaine, a szimbolista költészet egyik kiválósága, megteremtője. A szimbolizmus a francia lírában vált életérzéssé, stílusiránnyá, szemléleti módszerré. Onnét áradt szét minden égtáj felé. Kezdetét Baudelaire 1857-ben megjelent verseskötetétől, A romlás virágaitól számíthatjuk. De Baudelaire ösztönző szelleme nyomon követhető Mallarmé, Verlaine és Rimbaud külön-külön eltérő szellemén és verselésén. Felfogásom szerint leghívebben Verlaine-én, az Ő „tiszta költészet”- én.

Naplemente

Hűs esthajnali
fényt a róna kap,
immár hajlani
kezd s borong a nap,
búm halk ajkai
hűs dalt zsonganak,

mely ringatva rí,
míg borong a nap.
S bíboran, busan
mint most a homok-
rónán nap zuhan,
furcsa fantomok:
száz álmom suhan
s tűnik és lobog,
mint most a homok-
rónán nap zuhan...
Tóth Árpád fordítása


1906. március harmincadikán született Gelléri Andor Endre. Vélem és hiszem, szebben és finomabban nem írtak még nyíltan erotikus témákról, hőstörténetté nem magasztosították így a gyárak proletárjainak mindennapi életét. Andersen meselátása és mesélni tudása, Gorkij proletármélysége és a szegények lelkében felismert szépség-jóság élménye, Füst Milán látomásos-biblikus pátosza, Csehov prózában kifejezett halk bánatú lírája, Kafka szorongása az ismeretlen szörnyűségektől, de talán még Arany Toldijának izomerő-ünneplése is sajátos, sosem volt egységként válik írói és olvasói élménnyé Gelléri Andor Endre novelláiban.
 És a színek soha érzékletesebben nem csillogtak prózaszövegben, de azért a nyomasztó, a rettegést, szorongást keltő félelem kezdettől ott lappang a Gelléri-novellákban, és erősödik, ahogy a fasizmus, mint a legkomorabb mesék szörnyetege, egyre jobban fenyeget.
Öröksége megítélésem szerint századunk legfőbb irodalmi értékei közé tartozik, igaz, magányos jelenség.

1945-ben e napon született Eric Clapton, a „slawhand”: a rock-korszak egyik leginkább megbecsült, nagy gitárosa, a rockzene történetének egyik legnagyobb hatású zenésze.

2014. március 29., szombat

Március huszonkilencedike van.

Mint látható, utolsó bejegyzésem 2013. november hetedikén esett. A hosszú hallgatásra jó – azaz nagyon is ROSSZ - okom volt. Erről, bal lábam elvesztéséről, következményeiről nem szeretnék értekezni, jobb nem fölidézni, ráadásul semmi köze nem lenne irodalomhoz, hisz egyedi, és csak nekem fontos, meg néhány embernek, aki szeret, szeretett. Amúgy is: ez az esemény alaposan átrendezte maradék életem értékrendjét, sok, nagyon sok mindent egész másként gondolok ma, mint november ötödikén gondoltam. Na, erről talán fogok majd írni, egyelőre maradnék a mai nap krónikájánál.
Ezek szerint ma van a téli időszámítás utolsó napja; hajnalban kell óráinkat előre igazgatni, bár én a helyetekben emiatt nem kelnék fel hajnali kettőkor! Jó lesz az holnap délelőtt is valamikor.
A Nap ma reggel 5 óra 29 perckor kelt, és 18 óra 09 perckor fog lenyugodni.
Holnap 21 órakor lesz holdújulás, a Halak csillagképben. Az 5774. zsinagógai év szép, tavaszi niszán hónapja április elsején kezdődik majd, azaz kedden. Tudjátok, ez az a szép, felemelő hónap, melynek 15. napja a feltámadásé!
Ezen kívül hazánkban is ma lesz a Föld Órája (2007. óta immár hetedszer). Pontosan 20:30-tól kell – lehet! – az elektromos berendezéseket lekapcsolni, és egy órán át pihentetni. Gyönyörködni a természetes esti fényekben, vagy gyertyalángban.

Egyébként:
1464-ben ezen a napon koronázták Hunyadi Mátyást: lényegében 1458-tól számítjuk királyságát, a koronázásra azért ilyen sokkal később került sor, mert – ki tudja hanyadszor? – a Szentkorona éppen illegalitásban tartózkodott, és csak hatvannégyben került elő.

1885.
március huszonkilencedikén született Kosztolányi Dezső.
Vannak versolvasó emberek, akik a magyar költészet gazdag egészéből Kosztolányi Dezsőt szeretik legjobban; még olyan is akad, aki azt állítja, hogy ő a legnagyobb magyar költő. Vannak azután mások, akik azt mondják, hogy Kosztolányi költészete csupán egy szín a Nyugat-nemzedék pompás skáláján, de Kosztolányi prózája a magyar regény- és novellairodalomnak legalábbis az egyik csúcsa. Ismét mások elámulnak a nagy szorgalmú műfordítón, aki a világirodalom évezredeiből százszámra és kötetszámra ontotta a bravúros, óriás nyelvtechnikájú - bár nem túlságosan hűséges - magyar változatokat. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy kitűnő és mindig érdekes esszéíró, lebilincselően csevegő újságíró - akkor mindenképpen meg kell állapítani, hogy ha rajongói olykor túloznak is, egy igen jelentékeny és nagyon vonzó irodalmi nagy alakkal állunk szemben, aki nagyon is alkalmas arra, hogy bizonyos pillanatokban kedvenc költője vagy írója legyen az olvasó embernek.

Beszélő boldogság
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.


Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.


S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,


most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.


1892-ben e napon született Mindszenty József, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek.
,,Az új kardinálisok közül -- mondta neki XII. Piusz pápa 1946. február 21-én -- Te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!''
Mártír volt, aki csodálatos helytállással viselt el testi és lelki szenvedéseket egyházához és népéhez mindvégig kitartó hűségében. Egy olyan korszaknak a vértanúja, amelyben új mártírtípust teremtett az ideológiai és politikai okokból támadt vallásüldözés...

1905. március huszonkilencedikén született az a „marha”, aki Karinthy értékítélete szerint az „egyetlen zseni volt” a huszadik század első harmadának nagyjai között. Rejtő Jenőről van szó, a különös, nagyszerű és csodálatos mesemondóról. Az emberek alapvetően két táborra oszlanak: a „Rejtői” humort kedvelőkre, és a „Rejtői” humort nem kedvelőkre. Semlegesek nincsenek a kérdésben, mert aki először olvas Rejtőt, az vagy azonnal és örökre megszereti, vagy sohasem fogja igazán értékelni. Aki megszereti, az rögtön felismeri azt is, hogy Rejtő műveit egy olyan utánozhatatlan optimizmus hatja át, mely beleszivárog agytekervényeibe, áthatja egész lényét és - legalábbis az olvasás idejére - védőruhaként óvja meg a külvilágtól. Rövid, alig 37 évig tartó élete során összesen 120 bohózatot, jelenetet, villámtréfát és 42 regényt írt.
Fel a fejjel, fiatal barátaim! Az élet olyan, mint az asszony: ingatag!”
„A harmónia a mindenség mélyén lapuló állandó melódia.”
„Ha az ember igazán hisz valamiben, esetleg az sem baj, ha nem igaz. Sokszor a puszta hit is lehet igazi nagy ajándék.”

1912-ben erről a napról származik Robert Scott kapitány utolsó déli sarki naplóbejegyzése. Általában azt feltételezik, hogy ezen a napon Vele és három bajtársával végzett a sarki hóvihar…